Drágáim!

Többen kérdeztétek miért nem jelentkeztem eddig, esetleg abba hagytam, amit elkezdtem vagy mégis mi történt… 

Nem hagytam abba :) De több oka volt annak, hogy nem írtam a bloggomba semmit. 

Talán a legfontosabb, amiért nem írtam az, az hogy nem számoltam fogyókúrám elején azzal, hogy ez a változás nem csak a testemet fogja érinteni, hanem ki fog hatni a lelkemre is, és az életemre is. Nyilván mikor elkezdtem akkor , nekem az lebegett a szemem előtt , és az csengett a fülembe anyukámnak köszönhetően , amit nem fogok győzni elégszer megköszönni neki , az hogy csináld, mert beteg leszel. El kezdtem csinálni, hiszen szeretek egészséges lenni, és szeretnék még hosszú ideig élni. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak emiatt kezdtem el, érdekelt az milyen lennék, ha lefogyok, szeretem volna nem xxxxxl –es ruhákat venni, szerettem volna bemenni olyan boltokba is, aminek eddig csak a kirakatát néztem. És mivel sport szerelmese vagyok érdekelt sok sport, amit nem mertem kipróbálni vagy éppen nem is próbálhattam ki, mert a súlyom nem volt megfelelő hozzá.  Sokan tudják, hogy biciklizem elég komolyan és rég óta, abban is szerettem volna jobban teljesíteni nagyon bántott, hogy nem ment, úgy ahogy szerettem volna, a súlyom miatt.

Hát ezek azok a változások, amikre számítottam, tudtam jobban leszek majd, könnyebben tekerek majd, eljött az idő is hogy ma már mindenhol kapok magamnak ruhát. Ezek mind külső dolgok többnyire. 

De ez idő alatt, a lelkem is és én magam is elindultam a változás útján ami, nem egyszerű. Sokan tudják rólam, hogy mennyire zárkózott voltam, nagyon sok ember egy mogorva embernek ismert meg,pedig nem voltam az inkább csak nagyon zárkózott  nagyon keveset kommunikáltam, igyekeztem eltűnni és kerültem a kontaktust. Számomra új dolog az, hogy sokan keresik a társaságom, írnak rám, felhívnak, hogy találkozzanak velem, mert éppen szeretnének jobban megismerni. Ugye azért akadtak barátaim régen is, és ők meg sokszor megjegyzik, hogy mennyit változtam jó irányban. Nagyon jó dolog ez, de ezért kicsit félelmetes is. Ezelőtt úgy elvoltam a magam kis világában, nem nagyon kattogtam a jövőmön, most meg azért nagyon sokat gondolkozok, hogy merre tovább mi is érdekel engem úgy igazán, mi az, amit tiszta szívből tudnék csinálni. Már érzem úgy, hogy képes vagyok, nagyokat lépni, ha igazán akarom.  Szóval a fogyásom eredménye az is hogy sokat gondolkodok, kattogok, merek előrelépni, még ha az sok energiát is igényel.  Ezért is tűntem el, több munkám lett, meghoztam a döntést, hogy külön költözök, munkám miatt külföldre is többször elsodort a sors.

Ezeket a változásokat nem csak az elhagyott kilómnak köszönhetem, de nyilván abból adódik az, hogy a szívembe több ember fér el, mint eddig  :). Köszönhetem egy kis barátomnak, Thomasnak, akinek figyelemmel kísérhetem  az életét, egy ideje. Az a kitartás és küzdelem amit ö folytat, az mindenképpen példaértékű számomra, az Ő élete nyitotta meg a szemem, és a szívem egy részét, neki köszönhetően elfogadóbb lettem. Ez a kérdés is felmerül néhányatokban ki is az a kisfiú, sok képen láttátok, hát Ő Thomas barátom. Annyit szeretném ha tudnátok, hogy Ő  jelenleg középsúlyos értelmi fogyatékos státuszban van, de én ezt sosem tudtam úgy érzékelni, mindig megtalálom benne az igazi Thomast.  Thomas megismerésével egy időben, felkeltette a figyelmemet egy alapítvány ez pedig a SUHANJ!  Alapítványt http://suhanj.hu/  nagyon tetszik a munkájuk. Sok időbe tellett de, ma már biztosan tudom, hogy szeretnék részt venni önkéntesként az alapítvány munkájában. 

A fogyásomról, annyit hogy tovább fogyok, ha nem is olyan iramban, mint nyáron, de fogyok, és tervezem, hogy még-még még.  Ugyanúgy igyekszem sportolni, sakkozom az időmmel, az energiámmal, de igyekszem kétnaponta edzeni. Szóval nem cseréltem bulizásra a sportot, igen nyilván mostanában , többször bulizok magamhoz képest , hiszen -40kg-mal azért kellemesebb , és jó érzés hogy nem mutogatnak újjal rám, hogy milyen gáz.  Meg ugye a bulikat köszönhetem annak , hogy több új emberrel ismerkedhettem meg, és persze egy állandó embernek aki mindig a legjobb pillanatokban tűnik fel az életemben Andikának ezúton is köszönet . Tőle is tanultam sok dolgot főleg , azt hogy mindig legyen vidám és előre nézzek, próbáljam meg azt szeretni ami van.

Ez évben tervezek rajthoz állni még igen!  Mégpedig Siófokon egy számomra elég hosszú távra 7km -en indulok meg, ami Nekem nehéz lesz, de szeretném jól lezárni ezt az évet. 

Most búcsúznék  egyik legjobb barátom szavaival. Ő az aki mindig arra bátorít hogy tényleg ne adjam fel. 

„hű a picsád feleakkora lett mint volt , nehogy abba hagyd  tök jó lesz…”  (ha nem is feleakkora de legalább negyedakkora )   köszi Aranyom  :)