Ezekkel a jelzőkkel tudom összefoglalni az elmúlt hetemet.
Ezen a héten sokadik hívásra, és a lábaimnak, illetve a kíváncsiságomnak mertem engedni, és kedden kimentem Margit szigetre jó barátaimmal, csapatagjaimmal futni. Egészen este 21:50 ig. úgy terveztem, hogy csak a kis kört vállalom be, és azt fogom futni Julival. vele kezdtem el futni a bikás futó parkban és emlékszem az első kört, ami 800m úgy tudtuk megtenni, hogy kb. 3x álltunk meg. Aztán jött az ötlet, hogy fussunk nagy kört mi is, majd megállunk úgyis közben. Megindultunk, és mentünk előre, és nem éreztem semmi fáradságot, csak futottunk. Néha megkérdeztem Julitól, hogy bírja –e, Ő is többször mondta Nekem szóljak, ha álljunk le. Kb. 3km-nél már éreztem azt, hogy ezt most végig fogom csinálni, és nem úgy hogy fáj mindenem és belehalok egy kicsit, hanem egyszerűen végig tolom és jó lesz. Így is történt, sajnos a végén mivel még soha nem mentem körben a szigeten egy kicsit beparáztam és javasoltam, hogy forduljunk el jobbra így 4, 8 km lett belőle. Sokszor az érzés , nem megfogalmazható, amit érez utána az ember, de a boldogság mindenképpen ott volt bennem. Meg az a tudat, hogy az elmúlt időszak munkájának van „gyümölcse” Mindenképp újabb erőt kaptam ahhoz, hogy menjek tovább előre és egyszer lefuthassam az én maratonom.
2km úszás
Sokan tudjátok, hogy a futás még nem volt javasolt nyár elején, a térdem miatt, na meg ugye szerettem volna ez évben egy kisebb triatlonon megindulni, így vízbe ugrottam és megkezdtem a felkészülésemet. Úszóedzőmnek nagy köszönet, hogy időt, energiát nem sajnálva, lejárt velem, ha kellett napi szinten és edzett, megpróbált fejleszteni. Július elején, a teljesítményem itt is gyenge volt, hiszen nem úsztam majd 10 éve. Egy óra alatt úsztam le 500m, minden hossz után megálltam, és nem igazán tudtam elhinni, hogy én fogok is valaha ennél többet úszni.
https://www.youtube.com/watch?v=I-nlBOBwu8M ez egy örök kedvenc , így éreztem én is magam az első úszásom során mint ez az Erik fiú . :)
A futás után úgy döntöttem, hogy megnézem mit fejlődtem úszásban, illetve azt hogy hol tartok, és hogy mit kell fejlesztenem a tavaszi verseny szezonra. 2km volt a kitűzött cél. Előtte időben végeztem a munkával, ettem rendesen pihentem egyet rá majd elindultam. Szerencsére nem sokan voltak végig egyedül úsztam a sávban, ami sokat segített. Azt semmiképp sem mondanám, hogy gond nélkül sikerült leúsznom, hiszen fárasztó volt és néha, gondoltam magamban hogy most lehet, inkább befejezem. De sikerült végig tolnom ezt is, sokat gondolkodtam ez idő alatt. Tulajdonképpen , itt már mikor kijöttem , tudtam azt , hogy nagyon hosszú út áll előttem , hiszen az időmet 25 perccel kell megjavítanom tavaszig , és meg kell tanulnom gyors úszni. De boldog voltam újra, hogy megint sikerült valami számomra lehetetlen határt „átrúgnom”.
Lélektani határ
Nagyon komoly küzdelmet folytattam a súlyommal, az elmúlt pár hétben. Nem akart a súlyom lejjebb menni, egészen pontosan a 100 alá nem akart bemenni. Már-már elegem is volt a diétából, mert úgy éreztem nem ér semmit jelenleg. Nyilván nem ez a megoldás, de aki járt már hasonló cipőben az tudja, miről beszélek. Aki nem annak meg igazából, nagyon nehéz ezt elmondani, hiszen itt már csak dekákról beszélünk.
Aztán mégsem így volt, ma reggelre, kiléptem ebből a helyben állásból, és megvan, amit az első etapom végére szántam, így lezártam egy etapot -35kg-al. Nagyon megviselt a várakozás, és tudom azt, ha nem kerültem volna be egy csapatba, akkor nem ment volna egyedül ez, hogy átléphessek ide. Szóval a ma reggelem kb. úgy nézett ki, hogy fel-le mászkáltam a mérlegre, illetve felhívtam anyukámat, aki mindig is aggódott a súlyom miatt, és mindig elmondta nekem, hogy Ő dagadtan is imád szeret, de nagyon félt, hogy majd beteg leszek. Így legalább már ketten örültünk, és ahogy ismerem őt, benne is megfogalmazódott az, ami bennem is, hogy most jön a következő etap, ami valószínű újabb élményeket, újabb barátokat, újabb lehetőségeket, és persze néhány könnycsepet is fog tartalmazni, hiszen ez is a „csomag” része.
